Először magyarul

- Menjen innen, Belphégor!

A vámtisztviselő így köszöntötte a japán zenei fesztiválról diadalmasan visszatérő Juliette Grecót, amikor már előre érezhető volt, milyen hatalmas sikert arat Claude Barma filmsorozata, amely felpezsdítette 1965. márciusában egész Franciaországot, majd nem sokkal később Európát. Mindenki Belphégor hatása alatt állt. A nézőket a négy epizód elviselhetetlen feszültségben tartotta, alig várták a  folytatást. A filmrendezőt az éjszaka kellős közepén felcsörgetik, a színészeket az utcán ostromolják válaszért a mindenkit izgalomban tartó kérdésre: kicsoda Belphégor? Pszichiáterek a gyerekekkel Belphégor- „tesztet” végeztetnek, az iskolások nem tudnak aludni, és Belphégort játszanak az akaratlan öngyilkosságig. A belphégorizmus terjed az egész világon, már felmerül a televízió esetleges káros hatásának vizsgálata a gyengébb idegzetűekre.

Harmincöt évvel később a film még mindig él sokak emlékezetében, mint az egyik legnépszerűbb közkedvelt, misztikus tévésorozat. Számos alkalommal újra műsorra tűzték.  Belphégor igazi referencia, de ki ismeri Arthur Bernède-et? (1871 – 1937).

A Belphégor szerzője már népszerű regényíró, amikor 1926-ban megírja ezt a filmregényt. Bernède, aki 1922. január 25-én egy levélben tréfálkozik feleségével: „Soronként csak két frankért írok...”, ekkorra sordíja már felmegy öt frankig. A folytatásos regények  díjazását ugyanis akkoriban így, soronként állapították meg, és az ár a szerző hírneve szerint változott.

Munkamániás volt, filmek, regények és könyvek születtek keze alatt emberpróbáló munkatempóban, néha két mű ugyanabban az évben: pl. a Mandrin és a Vidocq 1923-ban. Termékenysége (243 mű?) kemény munkáról tanúskodik, még a hét kötetes Larousse szerkesztésében is részt vett. Írt történelmi regényeket, kémregényeket, szentimentális társadalmi regényeket.  
Operaénekesi tehetségéből fakadóan mélyen vonzódott a zenéhez. Koncertekre járt, zongorázott. Ha nem is jóltápláltsága, de kecskeszakálla és lelógó bajusza, ráadásul az anarchista kalapja, Mephisto-i kinézetet adott neki. Festői személye képviselte korának értékeit a maguk ellenmondásosságában. Nem riadt vissza a „megszokott” antiszemita kifejezésektől. Ne felejtsük el, hogy 1939 előtt ezek banálisnak tűntek, még ha a folytatás meg is mutatta, mit gondolhatunk az efféle „banalitásokról”. Ugyanakkor  Dreyfus kapitány ügyének védelmezője volt. A  politika érdekelte, utolsó levele 1936. júliusában így fejeződik be: „Viva la respublica espanol!”

Sok regényének hőse Chantecoq, ő szerepel a   a Vampiriában (1932), és a Az ördög lányában is. A Belphégorban a „a detektívek királya”-ként jelenik meg. Miután megoldotta a Louvre rejtélyét, nyomoz a A Père Lachaise fantomjában, a Zapatában, (a szektákról), a Kísértetházban is.

Térjünk vissza a kiinduló kérdéshez: kicsoda Belphégor? Elsősorban Moábita isten, akinek a Phegor hegyen (a mai Jordániában) hódoltak erkölcstelen módon.  Ma a franciáknak egy televíziós sorozat – pontosabban már kettő. Az elsőt, a hatvanötöst kicsit javítva, korszerűsítve  1989-ben mutatták be, a Louvre piramisának felavatásakor, és tizedik évfordulójára újra vetítették, 1999 áprilisában. A nézőtér zsúfolt volt.

És a szellem visszatért a képernyőre 2001. elején Sophie Marceau képében, a magyar nézők is csillagos ötösre értékelték az új változatot.  Azóta elkészült a Belphégorból egy rajzfilm is.

Az 1965-ös sorozat a regény iránti érdeklődés megújulásához vezetett, de Magyarországon még soha nem adták ki. Talán féltek a stílus megöregedésétől ? A könyvnek mai szemmel valóban nem a stílus  az erőssége: Bernède talán azt tartotta szem előtt, hogy soronként fizették, ezért néha visszaélt a mellékmondatokkal, sok indokolatlan gesztust alkalmazott.  De (és ez a lényeg) a feszültséget annyira ügyesen kezeli, hogy – ez állandó a regényben, amelyben az új események egyre sűrűbben követik egymást – a helyenkénti bőbeszédűség nem teszi nehézkessé a történetet. A kíváncsiság a fontos, hogy előbbre jussunk és megtudjuk a titkot.

A szerző, Arthur Bernède mindenképpen megérdemli, hogy kiemeljük a felejtés homályából.

Megjelenik a K.u.K. Kiadó gondozásában
2012. február közepén